harmadik fejezet
Mia a Fifth Avenue-n szállt ki a taxiból, pár percnyire a HCM irodaépületétől. Mélyen magába szívta a bódítóan langyos őszi levegőt.
Egy hirtelen jött hűvös fuvallat összeborzolta a haját, figyelmeztetve arra, hogy az ősz hamarosan télbe fordul.
Gabe a közelben lakott, a Fifth Avenue 400. egyik exkluzív, modern penthouse lakásában, Ash pedig a Hudson folyóra néző, csupa üveg Morton Square 1 toronyházban. Jace lakása jóval messzebb, az Upper West Side-on volt, és Mia szentül hitte, hogy bátyja csak azért nem költözött közelebb az irodához, hogy jobban szemmel tarthassa.
Sebes léptekkel igyekezett a Manhattan szívében álló felhőkarcoló felé, melyben a HCM egy egész emeletet bérelt. Útközben előkapta a belépőkártyáját, hogy átvághasson a liftekhez sorban álló tömegen. Még Jace adta neki a kártyát, amikor pár éve körbevezette a főhadiszállásukon, de azóta nem sűrűn használta, mivel általában vele együtt jött ide. Talán időközben a kártya már le is járt, és a biztonságiak be sem engedik, ami jó ürügy lett volna arra, hogy meglógjon.
Szerencsére simán átengedték.
Rápillantott az órájára, miközben beszállt a zsúfolt liftbe. Mögötte még sokan nyomakodtak befelé, és egyre beljebb sodródott az ajtótól.
Már csak öt perc volt tízig, és utált késni. Nem mintha most elkésett volna – legalábbis még nem de általában inkább a megbeszéltnél korábban érkezett. A késés gondolatát is gyűlölte, és pipa volt, hogy most ennyire kicentizte az időt.
Pedig Gabe biztos nem harapná le a fejét, ha elkésne. Mégis volt a hangjában valami, amiért nem mert ellentmondani neki. Emellett furdalta a kíváncsiság is, hogy miért rendelhette ide ilyen karakánul.
Caroline elküldte zuhanyozni, és ezalatt kikészítette a ruháit, mint ahogy az anyukák szokták a kislányaiknak. Testhez simuló farmert választott, hogy kihangsúlyozza Mia gömbölyű fenekét és formás lábát, hozzá ujjatlan topot és fölé egy extra bő pólót, amely szabadon hagyta az egyik vállát. A póló a dereka fölé ért, és icipicit kivillant belőle a hasa, ha épp úgy mozdult.
Miután kijött a zuhany alól, Caroline megtörölte, majd beszárította hosszú haját. Még hullámokat is tett bele a vadóc, borzas hatás kedvéért.
Caro szerint sűrű, sötét hajkoronájától megvadultak a férfiak. Csakhogy ő egyáltalán nem volt biztos benne, hogy ezt a hatást szeretné-e elérni Gabe-nél. Noha tini kora óta számtalanszor ábrándozott róla, most, hogy ilyen közel került hozzá, megérezte a belőle áradó nyers erőt, és megrémítette. Nem volt biztos abban, hogy
elbír-e egy ilyen férfival épp csak leheletnyi sminket tett tel. Ha
túlságosan is kicsípi magát, az olyan lett volna, mintha a homlokára tetováltatná, milyen sokat vár a titokzatos találkától. Mi van, ha Gabe valami
egészen banális dolog miatt hívta az irodájába? Ha kiderül, hogy csak azt akarta
megkérdezni, hogy van, ő pedig ott áll teljes csábító fegyverzetben, hülyét
csinálva magából? Honnan a fenéből tudhatta volna, hogy egyáltalán mit akar
tőle? Gabe nem olyan ember volt, aki a világba kürtöli a gondolatait és az
érzéseit.Pontosan egy perccel tíz előtt végre kiszabadult a liftből, és a HCM recepciója felé sietett. Eleanor rámosolygott, és üdvözölte. Arra sem volt ideje, hogy azon elmélkedjen, őrültség volt-e eljönni a találkozóra, nemhogy összeszedhesse magát, mielőtt belép az oroszlán barlangjába. Egy perce volt, hogy beérjen Gabe irodájába.
– Tízkor van találkozóm Gabe-bel – pihegett.
– Szólok neki, hogy megérkezett – felelte Eleanor, és felemelte a telefonkagylót.
Mia bizonytalanul elfordult. Nem tudta, hogy Gabe elé jön-e, vagy neki kell bemennie hozzá. Mikor Jace-t látogatta meg az irodában, egyszerűen csak besétált, nem kellett kint várakoznia.
– Bemehet hozzá – közölte a titkárnő.
Villámgyorsan megfordult, biccenten, és gyors léptekkel elindult a folyosón. Elment Jace irodája előtt, majd végül odaért Gabe tágas sarokszobájának ajtajához. Megtorpant egy pillanatra, és lenézett vörösre lakkozott lábujjkörmeire, melyek kikandikáltak a szexi körömcipőből, amelyet Caroline adott rá.
Ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint a világ legnagyobb balfékje. Akármi is tört Gabe-re a tegnap esti partin, biztosan csak félreértette. Ehhez képest úgy jött ide, mint aki vetkőzéshez öltözött.
Már ott tartott, hogy sarkon fordul és visszamegy a lifthez, amilyen gyorsan ebben a fránya cipőben csak lehet, amikor kinyílt az ajtó. Gabe Hamilton ott állt vele szemben, és szigorúan nézett rá.
– Már azt hittem, meggondoltad magad.
Mia fülig elpirult, és abban reménykedett, hogy Gabe nem veszi le rögtön, mennyire izgatott, márpedig ez bizonyosan kiült az arcára is.
– Itt vagyok – jelentette ki határozottan, és bátran felemelte a fejét, hogy a férfi szemébe nézzen.
Gabe hátralépett, és feléje nyújtotta a karját, hogy betessékelje.
– Gyere be.
Mia lélegzet-visszafojtva lépett be a birodalmába. Egyszer már járt itt, amikor Jace körbevezette a HCM főhadiszállásán, de akkor annyira izgatott volt, hogy szinte semmire nem emlékezett a látogatásból. Most viszont érdeklődve vette szemügyre az irodáját.
A berendezés a legapróbb részletig ízléses volt és méreg drága:
súlyos mahagónibútorok, a csillogó márványpadlón mesés keleti szőnyeg, a sarokban vintázs stílusú fekete bőr ülőgarnitúra. A falakon mindenhol festmények, egyet kivéve, mely előtt az eklektikus gyűjteménytől roskadozó, beépített könyvespolc állt.
Gabe szeretett olvasni. Jace és Ash cukkolták is azzal, hogy könyvmoly. Mia azonban osztotta a szenvedélyét. Tavaly karácsonykor, amikor az előző este viselt nyakláncot és fülbevalót kapta tőle, ő egy Cormac McCarthy-regény első kiadását adta neki ajándékba.
– Idegesnek tűnsz – jegyezte meg leleplezően Gabe.
– Nyugi, nem harapok. Legalábbis most még nem.
Mia felhúzta a szemöldökét, Gabe pedig intett, hogy üljön le az íróasztalával szemben. Miközben kihúzta neki a széket, finoman a hátára tette a kezét, és rajta felejtette még azután is, hogy helyet foglalt.
Ujjai könnyeden végigsiklottak Mia lapockáján, fel a válláig, aztán megkerülte az íróasztalt, és leült vele szemben.
Egy hosszú pillanatig szótlanul nézték egymást, amitől Miát elöntötte a forróság és kipirult az arca. Gabe nem csupán nézte. Szabályosan felfalta a tekintetével.
– Látni akartál – szólalt meg Mia félénken.
Gabe szája mosolyra húzódott.
– Nem csak látni akartalak. Ha ezt akartam volna, több időt töltök veled tegnap este.
Mia egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtett. Megnyalta a szája szélét, és idegesen beleharapott az alsó ajkába.
– Az isten szerelmére, Mia – nyögött fel Gabe.
Mia szemei elkerekedtek.
– Mi az?
Gabe orrlyukai kitágultak, kezét ökölbe szorította az asztalon.
– Azt akarom, hogy nekem dolgozz.
Mia számtalan lehetőséget elképzelt, hogy miért hívhatta ide, de ez nem szerepelt köztük. Elképedve nézett rá, és próbálta kitalálni, mit jelentsen az, hogy állást kínál neki. Ő meg csaknem orbitális hülyét csinált magából! Olyan rettentő kínos volt ez a helyzet, hogy az arcára fagyott a mosolya.
– Van már munkám – bökte ki.
– Hisz tudod.
Gabe legyintett, és megköszörülte a torkát.
– Az nem méltó a képességeidhez és a végzettségedhez, ezzel te is tisztában vagy.
– Nem is terveztem hosszú távra – mentegetőzött Mia.
– De a munkaadóim nagyon rendesek velem, és nagy szükségük van egy kisegítőre, ezért megígértem, hogy addig maradok, míg mást nem találnak a helyemre.
Gabe türelmetlenül nézett rá.
– Mióta áltatnak ezzel?
Mia elvörösödött, és egy pillanatra lesütötte a szemét.
– Jobbat érdemelsz ennél. Jace nem ezért költött annyit a taníttatásodra, és te sem azért töltöttél annyi évet az egyetemen, hogy fánkot árulj egy pékségben.
– Nem akarom örökké ezt csinálni! – csattant fel Mia.
– Ezt örömmel hallom. Tehát mondj fel, és mostantól dolgozz nekem!
Gabe hátradőlt a székben, és várakozón nézett rá.
– Pontosan milyen állást ajánlasz?
– Légy a személyi asszisztensem.
Mia gerincén végigszaladt a borzongás.
– De hisz nincs is személyi asszisztensed! Sosem volt. Utálod őket!
– Ez igaz. Hosszú idő után te lennél az első. És bízom benne, hogy hasznos munkaerő leszel.
Most Mia kémlelte őt fürkészőn a tekintetével. Összehúzta a szemét a férfi magabiztos, szinte fenyegető arckifejezésétől.
– De miért? – kérdezte csodálkozón.
– Mit akarsz tőlem, Gabe? És ha már itt tartunk, magyarázd meg azt is, mi történt tegnap este, mert azt végképp nem tudom hová tenni!
Gabe önelégülten mosolygott.
– Nocsak, a kiscicám kieresztette a karmait.
Az ő kiscicája? Mia figyelmét nem kerülte el a birtokos szerkezet.
– Ne szórakozz velem, Gabe! Itt valami másról van szó. Szóval, miért akarod, hogy neked dolgozzak?
Gabe szája széle ugrált, és szaporán vette a levegőt. Hátradőlt, és átható tekintettel a szemébe nézett.
– Mert akarlak, Mia.
Mia a hirtelen támadt csendben hallani vélte saját pulzusa dübörgését.
– Ezt nem értem – dadogta válaszul.
Gabe újra elmosolyodott, de most azzal a ragadozópillantással, amely lángba borította Mia egész testét.
– Szerintem nagyon is érted.
Miát átjárta az édes bizsergés, a gyomrától a mellkasán át a torkáig.
Ez nem lehet igaz! Tényleg megtörténik? Nem csak álom?
– Csakhogy ez nem lehetséges. Ha neked dolgozom, mi nem…
– Csakugyan? – kérdezte gunyorosan Gabe. Majd hátrabillentette a székét, és nem zavartatva magát oldalra fordult, hogy kinyújtóztassa a lábát.
– Azért akarom, hogy nekem dolgozz, hogy mindig mellettem légy. És akkor leszel az enyém, amikor csak akarom. Úgy, ahogy akarom.
Miát megint elöntötte a forróság. Idegesen mocorgott a székben és tördelte az ujjait.
– Nem semmi – bökte ki végül. Irtó béna válasz volt, de csak ennyire futotta tőle.
A szíve majd' szétrepesztette a mellkasát. Tudta, hogy Gabe szavai mögött sokkal több volt. Sötét, titokzatos szeme erről árulkodott Úgy nézte, mintha a pillantásával akarna hatolni az elméjébe, hogy kilesse a gondolatait.
– Gyere ide, Mia!
A gyöngéd, de határozott parancs magához terítette. Ahogy csodálkozó tekintete találkozott a férfiéval, megértette, hogy Gabe arra vár, hogy menjen oda hozza.
Remegő lábbal állt fel. Idegesen megdörzsölte a combját, hogy összeszedje magát. Aztán megkerülte az íróasztalt, és megállt Gabe széke előtt.
Gabe megfogta a kezét, és az ölébe húzta. Mia ügyetlenül ült le a térdére, aztán feljebb csúszott, oldalával hozzásimulva a férfi mellkasához. Gabe egyik kezével beletúrt a hajába, és a hosszú tincseket az ujjára csavargatva játszadozott, a másikkal még mindig a kezét fogta.
– A munkaviszony, amit ajánlok, nem hagyományos természetű. De nem akarom, hogy belemenj anélkül, hogy pontosan tudnád, mi lesz a dolgod, és mit várhatsz ettől.
– Milyen nagylelkű tőled! – jegyezte meg Mia csípősen.
Gabe erre finoman meghúzta a haját.
– Kis vadóc!
Mélyen Mia szemébe nézett, elengedte a kezét, majd a szájához nyúlt és a mutatóujja hegyével lassan átrajzolta az ajka vonalát.
– Akarlak, Mia. És jobb, ha tudod, hogy mindig megkapom, amit akarok.
– Tehát azt akarod, hogy neked dolgozzak, és… engem akarsz. Úgy értem, fizikálisan.
– Ó, igen – duruzsolta Gabe.
– Pontosan.
– És pontosan mit is jelent a nem hagyományos munkaviszony?
Gabe egy pillanatra habozott.
– A tulajdonom leszel – bökte ki végül.
– A tested és a lelked is az enyém lesz.
Ez brutálisan hangzott. Mia nem is tudta ép ésszel felfogni. A szája kiszáradt, és meg akarta nyalni az ajkát, aztán
eszébe jutott Gabe pár perccel korábbi
reakciója az önkéntelen gesztusra, így inkább nem tette.– Majd én segítek – mondta Gabe most már gyöngédebb hangon.
– Nem doblak a mély vízbe. Majd lassan, óvatosan haladunk, és türelmesen megvárom, hogy te magad érezz rá, mit várok el tőled.
– Nem is tudom, mit mondjak erre – felelte zavartan Mia.
Gabe keze az állóról az orcájára siklott. Farkasszemet néztek egymással, ajkukat csak pár centi választotta el.
– Szerintem itt az ideje, hogy színt vallj, hogy is állsz velem – mondta Gabe határozottan.
– Te is annyira akarsz engem, ahogy én téged?
Istenem, ez tényleg megtörténik? Mia úgy érezte magát, mintha egy felhőkarcoló párkányán állna, és onnan nézne le a szédítő mélységbe.
Egyetlen rossz mozdulat, és a mélybe zuhan.
Gabe szája lassan közelített, de végül elkerülte az ajkát, finoman súrolta az állát, és a füléhez vándorolt. Bekapta a fülcimpáját, amitől Miának minden porcikája libabőrös lett.
– Mondd ki, amit hallani akarok – suttogta a fülébe Gabe rekedtes hangon.
– Igen – felelte Mia remegve.
– Igen… mi?
– Igen… akarlak.
A vallomást megadó sóhaj kísérte. Képtelen volt a szemébe nézni.
– Nézz rám, Mia!
Volt valami Gabe hangjában, ami szinte hipnotizálta. A jelenlétében kiélesedtek az érzékei, megbénította a belőle áradó férfias energia, és csak még eszelősebben kívánta.
Felemelte a tekintetét, és látta a férfi szemében a vad villogást. Gabe megint megragadta a haját, és gyöngéden belemarkolt, miközben a tincsekkel babrált.
– Van itt egy szerződés számodra. A kapcsolatunk minden részletére kiterjed. Azt akarom, hogy olvasd át alaposan a hétvégén, és várom a döntésed hétfőre.
Mia zavartan pislogott, nem találta a szavakat. Amikor végre szólni tudott, a nyelve nehézkesen forgott.
– Egy szerződés? Azt akarod, hogy szerződést írjunk alá?
– Nem kell ennyire megrémülnöd – válaszolta Gabe nyugodt hangon.
– Ez a te védelmedet szolgálja. És az enyémet.
Mia zavartan ingatta a fejét. – Ezt nem értem!
– Az ízlésem elég rendhagyó, Mia. Olvasd át a szerződést, ahogy mondtam, alaposan. Aztán döntsd el, hogy vállalod-e azt a munkaviszonyt, amit ajánlok.
– Komolyan gondoltad! – hitetlenkedett még mindig Mia.
Gabe összehúzta a szemöldökét, szája megfeszült. Előredőlt, és átfogta Mia derekát, nehogy a lány kicsússzon az öléből. A fiókjához nyúlt, előhúzott belőle egy vaskos paksamétát, és Mia ölébe rakta.
– Gondold át alaposan. Várom a válaszod hétfő reggelre. Ha még van kérdésed, akkor azt is megbeszélhetjük.
– Szóval ennyi – hüledezett Mia. – Hazamegyek, átolvasom a szerződést, és hétfőn találkozunk, hogy megállapodjunk a kapcsolatunk feltételeiről?
Gabe bólintott. – Dióhéjban igen. Csak a te szavaiddal sokkal személytelenebbül hangzik.
– Nem hiszem, hogy lehetne még ennél is személytelenebb. Úgy beszélsz velem, mintha az egyik szállodádról tárgyalnánk.
– Nincs alku – válaszolta lágy hangon Gabe.
– Ezt jegyezd meg, Mia.
Vagy aláírod, vagy nem. De ha megteszed, akkor tartanod kell magad a feltételekhez.
Mia végigsimított a paksamétán, aztán nagy levegőt vett és felkelt Gabe öléből. Egyik kezével az íróasztalra kellett támaszkodnia, hogy megtalálja az egyensúlyát. Bárcsak ne hagyná folyton cserben a lába!
– Hogy jöttél ide? – tudakolta Gabe.
– Fogtam egy taxit – felelte bátortalanul Mia.
Gabe felemelte a telefont.
– A sofőröm majd hazavisz, és ő fog idehozni hétfő reggel is.
– Annyira biztos vagy magadban – mormolta maga elé Mia.
– És bennem is.
Gabe eltartotta a szájától a kagylót, és mélyen Mia szemébe nézett.
– Csak egy dologban vagyok biztos, hogy már túl régóta várok arra, hogy az enyém légy.